A „ideális családi kutya” címmel nem bánik szűk keblűen a kutyás szakirodalom, bőkezűen osztogatja számtalan fajtának, akárcsak a „kifejezetten gyerekszerető” megjelölést. A valóságban viszont, már csak az egyedi jellembeli és/vagy nevelési eltérések miatt is, a családhoz kerülő kutya nem feltétlenül lesz annyira „ideális” . Ez komolyabb problémák esetén a kutya elajándékozásához vezethet, hiszen a gyerekét senki sem teszi ki szívesen még egy véletlen sérülés kockázatának sem. Ezért én bármennyire is kedvelem az angol buldogot, mellőzném az örökérvényű jelzőket, és csak néhány, a fajta mellett illetve ellen szóló érvet említenék, a teljesség igénye nélkül.
Viszonylag kicsi, ámde erőteljes termeténél fogva az angol buldog kifejezetten alkalmas játszótársa lehet kisebb gyerekeknek is, hiszen például egy bullmasztiff bármily szelíd és barátságos is, akár egy könnyed farok legyintéssel is feldöntheti kis barátját. A buldog kicsi, de nem túl kicsi; így a gyerekek sem tehetnek kárt a kutyában s nem tekinthetik élő játékszernek (lásd csivava mint extrém ellenpélda.) De nemcsak fizikai tulajdonságai, hanem mogorvának tűnő külsejét meghazudtoló játékossága is az angol buldog mellett szól: felnőtt korában is egy kölyökkutya elevenségével hívja játszani gazdáját vagy fajtársait; ismeretes egy hazánkban élt kan, akinek kedvenc játékszere egy 20 kilós vasrúd volt, vígan hurcolta nap mint nap. Az angol buldogok többsége igen nyugodt kutya, egyáltalán nem agresszív vagy támadó, így nem kell tartani attól, hogy a heves játék folyamán odakapna a gyereknek. Nyugodtsága azonban olyan, mint az oroszláné: ha kell, tekintélyt parancsoló is tud lenni. Az angol buldog bármilyen higgadt társasági kutya, ugyanolyan jó őrző-védő is tud lenni: bátor, rettenthetetlen testőre a családnak.
Bár a bulldog roppant intelligens kutya, senki se akarjon fegyelmező fázist nyerni vele a munkakutya-bajnokságon. De minek is legyen a kutyaiskolák eminense, amikor az élethez szükséges minden tudással rendelkezik? Mindenesetre túl makacs embereknek nem ajánlott, inkább türelmes, vidám, az élet nehézségeit humorral áthidaló gazdáknak való. A nemtörődöm tartást szintén rosszul viseli, már csak számtalan ránca miatt is, melyek állandó gondozást igényelnek, különben temérdek bőrbetegség melegágyai.
Egy felelősségteljes tenyésztő szavai szerint az angol buldog állandó állatorvosi felügyeletet, de legalábbis értő kutyatartást igényel. A bőrbetegségek mellett a fajtánál gyakoriak a szembetegségek is, illetve számtalan egyed küzd légzőszervi problémákkal. A túlságosan rövid orr és kis tüdő miatt gyakran az angol buldog állóképessége nem túl nagy, ez azonban ne túlságosan is kímélő életmódot, hanem célzott mozgatást, mondhatni edzésprogramot eredményezzen. Ügyelni kell a mindenkori időjárásra is, ugyanis az angol buldog kifejezetten hőérzékeny, tehát ne túráztassuk kánikulában, de túl hideg időnek se tegyük ki, mert azt sem túlságosan kedveli. Sajnos az angol buldogok átlagéletkora nem túl magas, alig 6-8 év. De lelkiismeretes tenyésztőtől vásárolva, gondos, értő és szeretetteljes tartás mellett felnőttnek és gyereknek egyaránt sok-sok örömet okozhatnak a fajta képviselői, akár több mint nyolc éven át is.
